Látható rádió a digitális forradalom folytatásáról

PosztmodeM

Versgenerátor: a gépi véletlen és az emberi kreativitás elegye

2021. április 19. - Posztmodem

E hónapban lenne 85 éves Papp Tibor avantgárd költő, a magyar számítógépes irodalom úttörője. Neki köszönhetjük azt az 1993-ban megjelent Apple Macintosh szoftvert, ami egymás után készíti a magyar nyelvű disztichonokat. 

Ha szeretnéd megnézni működés közben az első magyar versgenerátort, a Disztichon Alfát, akkor a műsorunk alábbi felvételében tekerj 1 perc 45-höz!

A szoftvert egyébként meg lehet találni egy internetes archív oldalon - nekünk egy mai, Windows 10-et futtató PC-n gond nélkül sikerült elindítani a Macintosh emulátorral. Aki saját gépén is látni szeretné a versgenerátor működését, az kattintson erre a linkre bátran: Disztichon Alfa versgenerátor emulátorral.

A műsorunkban Képes Gábor digitális muzeológus adott a bemutató után egy összképet a három évvel ezelőtt elhunyt költőről, Papp Tiborról, közben lehet látni az ún. órakölteményeit és logomandaláit is, sőt megszólal az alkotó is, mégpedig a valóságunk véletlenjeiről és a számítógép által előállított véletlenről mondja el a véleményét.

Kreativitás-e az, amikor a gép az orrunk előtt gyártja az újabb és újabb disztichonokat? Ha abból indulunk ki, hogy a kreativitás az ember sajátja, akkor nem. De ha onnan nézzük, hogy a szoftver megalkotásához szükség volt Papp Tibor kreativitására, játékos költői magatartására, akkor mégiscsak kreativitás, amihez eszközként használta fel a gép beépített véletlenszám-generátorát.

Költészet vagy játék, amit látunk? Az előállított szövegek minden esetben értelmezhetőek, hiszen Papp Tibor úgy készítette el a szoftvert, hogy mindenképpen értelmes szövegek jelenjenek meg a képernyőn, igaz, a konkrétan elkészülő szövegek mögött emberi megfontolás nem volt. A költő játszadozik tehát velünk, hiszen azt mondja ezzel: a kombinált szövegeknek is lehet értelme, lásd bele te, hogy mit jelent az adott disztichon! (És valljuk meg, ismerős ez a költészetben: amikor a "mire gondolt a költő?" kérdésre nehezen tudunk válaszolni, akkor is ugyanúgy azon dolgozik az elménk, hogy értelmezzük a verssorokat.) Tehát miért is ne lehetne költészet?

versgenerator.jpg

1993-ban Papp Tibor az első magyar versgenerátort alkotta meg, akkor, amikor még nem léteztek mesterséges intelligencia fejlesztések, sőt a szoftverek még nem voltak képesek elemezni a szövegeket sem (a helyesírásellenőrzők első változatai is csak ezután jelentek meg). Vajon lesz-e követője? Lesz-e olyan univerzális elme, aki a jelenkorunk digitális lehetőségeivel készíti el a Versgenerátor 2.0-t?

(Szilágyi Árpád)

Tesióra a nagyszobából

Avagy mit tegyünk a gyerekeink adatainak védelme érdekében?

Kérheti-e a pedagógus, hogy a gyerek videófelvételt küldjön be az általa elvégzett fizikai aktivitásról (futás, torna)? Égető téma újra vagy még mindig?

A közel egy éve az életünkbe "berobbant" digitális oktatás első heteiben a szülők és a gyerekek nagyfokú belső konfliktust és nagyfokú bizonytalanságot éltek át: mikor tesznek jól? Hogyan feleljenek meg a sulinak és a gyereknek is?

A PosztmodeM digitális oktatásról szóló legfrissebb különkiadásában dr. Richlach Mónika adatvédelmi szakjogász beszélt a témáról - tekerj az alábbi videóban 38 perc 10-hez!

Néhány szülő odáig ment, hogy tanácsot kért az adatvédelmi hatóságtól, vagyis a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól (NAIH). A hatóság - többek között a növekvő lakossági kérdések megválaszolása érdekében is -  ajánlást fogalmazott meg, ami idekattintva elolvasható: Tájékoztató a digitális távoktatás adatvédelmi és adatbiztonsági vonatkozásairól.

Richlach Mónika adatvédelmi szakjogász a műsorban úgy fogalmazott, hogy az ajánlás némileg rendet tett, és így legalább tudjuk, mik a főszabályok. Kifejtette: egyértelmű, hogy a pedagógusok a gyerekek felvételeit nem tehetik nyilvánossá, de vajon szüksége van-e a felvételre? Törekedni kell az ún. adattakarékosságra és a célhoz kötöttségre. 

screenshot_0_2.jpgKépünkön dr. Richlach Mónika adatvédelmi szakjogász a PosztmodeM műsorában

Kérdés, hogy meg tud-e másként győződni a pedagógus a gyermek teljesítményéről? Itt jön közbe a szülő-pedagógus-diák háromszög, hogy mennyi bizalom van köztük, milyen a kommunikáció és az értékrend a felek között - ezt már a Tudatos Digitális Szülő program alapítójaként e sorok írója, Fülöp Hajnalka tette hozzá. 

Érvényesül az ún transzfer-hatás, vagyis a felek közötti jó kapcsolat digitálisan is hatékony, oldott légkört, és jó tanulási feltételek jelent, ahogyan az ellenkezője éppen gátolja azt. Tehát a jó pedagógus és a motiváló légkör online is jó és motiváló marad. 

Visszatérve az adatvédelmi szabályokhoz: a pedagógus munkaköri kötelességénél fogva adatkezelő, és az iskola részéről  szükséges ehhez adatkezelési tájékoztatót kiállítani és elfogadtatni az érintettekkel. 

Ha valaki e téren elakadna, és nem kellően világos számára a pontos szabályozás, a fentebbi NAIH linkre kattintva, a tájékoztatóban megtalálhatja a válaszokat.

Más világba csöppentek a gyerekek: eddig attól óvták őket a - tudatos - szülők, pedagógusok, hogy a kibertérben ne mutatkozzanak sehogy, de aktív, testüket mutató felvételekkel különösen ne. Az online oktatás során pedig akár kifejezetten ilyen képeket kérnek tőlük...

Szilágyi Árpád, a műsor szerkesztője szerint ez a hatás nagyon váratlan és erős volt, és a tanulás, továbbképzés szükséges e téren. A NAIH honlapján ingyenesen letölthető Kulcs a net világához c. kiadvány pont ezt segíti, óravázlatokkal, megoldásokkal.  

Nem hivatalos főszabályként e sorok írója a gyerekekkel való beszélgetést és a saját megérzések figyelembe vételét ajánlja. Ha a gyereket feszélyezi, zavarja a videós tartalom készítése, akkor életkortól függetlenül joga van ahhoz, hogy ne vegyen részt benne. Ha pedig mi érezzük úgy, hogy ez vagy az a kép, szöveg, videó, stb. nem jó, ha elkészül és a netre kerül, akkor mi is lépjünk és akadályozzuk meg.

Azonnal. 

Hogy mik a veszélyei a gyerekfotók netes megjelenésének, erről majd egy másik posztban lesz szó. 

(Fülöp Hajnalka)

VR, AR és hologram(!) a nemlétező tanteremben

A jövő iskolája a virtuális-, a kiterjesztett- és a holografikus oktatásról szól - részben már ma is. Sőt, talán mindig is erről szólt!

Van abban valami kellemesen bizsergető misztikum, hogy egyes ősi eszközök modern megfelelői mennyire hasonlítanak egymásra - gondoljunk csak a jó száz- százötven évvel ezelőtt használt palatáblára és egy mai tabletre! Még a használatuk is hasonló, a pala minden egyes letörlése után újabb "oldal" tölthető be, rajzolható meg.

A múltba és a jövőbe vezető idővonalak ennél nagyobb intervallum esetén is keresztezhetik egymást, összecsenghetnek. Amikor még eszközök sem voltak nagyon, ember őseink a képzelet erejével formálták tanmeséiket a törzs ivadékainak okulására. A holnap iskolájában szintén eltűnhet az eszközök nagy része, integrálódhat egyetlen sisakba is például, hogy a tanulók köré varázsoljon bármilyen megjeleníteni kívánt történetet, tananyagot. 

A műsorunk alábbi videófelvételében tekerj 2 perc 1-hez és nézd meg te is a jövő iskolatábláját!

Noha sokan keseregnek azon, hogy közben pont a képzelőereje satnyul el így a gyerekeknek, ez korántsem biztos, hogy így van. Míg az ős-tanító tulajdonképpen ugyanazt a mesét adta tovább, amit neki is tanították korábban, a jövő nebulója interaktív módon maga is tovább szőheti, saját fantáziája szerint alakíthatja akár a kapott tudást, amely ráadásul visszahathat a tanítóra és a többiekre is. 

A Microsoft régóta törekszik rá, hogy ehhez az új szemléletmódhoz minél alkalmasabb szoftvereket és hardvereket gyártson. Legújabb fejlesztésű segédeszközük a Mesh, a Hololens evolúciójának következő lépcsőfoka, melynek segítségével nem csak szemlélői lehetünk egy kiterjesztett valóságnak, hanem magunk is belenyúlhatunk, formálhatjuk az így megjelenített tartalmakat, miközben megszabadítjuk a diákokat a lexikális tudás szinte teljesen feleslegessé vált memorizálásának kényszerétől - és undorától. 

mesh.jpg

Így válhat az oktatás a jövőben megint azzá az izgalmas, szórakoztató mégis hatékony, sőt, könnyed, játékos tanulássá, amilyen réges-rég is volt, amikor a vadállatokat eljátszó öreget kacagták körbe a törzs apróságai a tábortűz mellett, szinte észrevétlenül gyarapodó bölcsességgel. 

(Réz Betyár Gábor)

OKTONDI, azaz Oktatás Online Digitálisan

A diákok is tudnak segíteni a tanároknak

Lassan elkezdhetjük levonni az elmúlt egy év tanulságait a koronavírusos járványról. Számomra például az az egyik nyilvánvaló összefüggés, hogy a közoktatás tananyagában van egy óriási hézag, amikor a vírusokhoz és a járványok témájához érünk. Tartsa fel a kezét az, aki emlékszik arra, hogy tanult bármit a pandémiáról, hullámokról, platózásról, egyáltalán vakcináról (az mRNS és a vektoralapú vakcinákat pedig végképp ne említsük, mert az még viszonylag friss tudás az orvostudományban is…) a gimiben vagy a szakközépiskolában. Hát az elmúlt egy évben tanultunk - de nem az iskolában! Persze, történelemből emlékezhetünk a nagy középkori pestis járványokra, vagy a 100 évvel ezelőtti spanyolnátha járványra, de valahogy úgy, hogy ezeket már régen magunk mögött hagytuk… Remélhetőleg az oktatással foglalkozó szakemberek az elmúlt egy évben belátták, hogy ezzel a tematikával igenis foglalkozni kell, hogy ne legyen ekkora tudatlanság, oltásellenesség, bizalmatlanság az olyan tudásokkal szemben, ami az orvostudomány járványtani fejezetében evidencia. Lám, nem hagytuk magunk mögött a fertőző vírusokat – tehát tanulnunk kell róluk, hogy biztonságosan viselkedjünk a jelenünkben is, pláne a jövőnkben. (És ugyanígy a tananyag egészét is érdemes végiggondolni, hogy mire van/lehet elemi szüksége a XXI. század emberének!)

De a tanulságok között van az is, hogy az oktatás módszereinek reformálásával is foglalkozni kell. Sokaknak furcsa lehet, hogy a digitális oktatás alapvetően nem a világjárvány miatt született (mert már jóval korábban elindult a módszereinek és technikájának kifejlesztése), de azt elmondhatjuk, hogy a világjárvány hihetetlen erővel kényszerítette ki az oktatási rendszer minden részén az azonnali alkalmazását.

A digitális oktatásról szóló műsorunkban (a 18. perctől) hallható Molnár Janka Sára, az OKTONDI vezetője - érdemes meghallgatni:

Azt is megjósolhatjuk, hogy a pandémia időszakának lezárása után az oktatás világa megtart majd sok mindent ebből a mostani időszakból, mert a digitális oktatás egy csomó előnyt és lehetőséget jelent tanárnak és diáknak egyaránt. Érdemes tehát összegyűjteni az elmúlt év tapasztalatait és minél több módszert átültetni a gyakorlatba.

A műsorunkban egyébként Horváth Ádám, a Makerspace pedagógiai igazgatója elmondta, hogy éppen abban történik az egyik legnagyobb változás, hogy a diák aktív részesévé válik az oktatásnak, nem csupán passzív befogadóként hallgatja az órákat. A legtöbb ismeretet ugyanis azok a tanulók sajátítják el, akik maguk is részt vesznek a tananyaguk létrehozásában.

molnarjankasara.jpgA képen Molnár Janka Sára, a PosztmodeM Antivírus 2021. március 30-i műsorában

Bő egy évvel ezelőtt egy óriási összefogás történt, amikor bevezették a digitális oktatásra átállást felkészülési idő nélkül, azonnal. Erről szól az OKTONDI egyetemista csapatának története: Molnár Janka Sára és csapata elhatározta, hogy márpedig nem hagyják magukra a pedagógusokat, és segítenek nekik a maguk lehetőségeivel, tudásával, módszereikkel. Rendszerező munkájuk eredménye egy jól használható tananyag-bázis lett, amivel rövid idő alatt több tízezres látogatottságra tettek szert. Jankáék példamutató dolgot csináltak: a hirtelen keletkezett igényre azonnal megoldást szolgáltattak (OKTONDI webhely) és ezzel bemutatták, hogy a diákok igenis tudnak segíteni a gyakorló pedagógusoknak.

(Szilágyi Árpád)

Digitális cseresznye a tortahabon, avagy mi az az alkotó pedagógia?

Feloldhatatlan ellentmondásnak tűnik, de mégis sikerült egyensúlyt kialakítani a fizikai világ, és annak digitális leképeződése között,méghozzá az alkotó pedagógia nevű módszerrel.
Horváth Ádám, a Makerspace szakmai vezetője beszélt erről a digitális oktatásról szóló PosztmodeM műsorban.

Kattints a videóra és tekerj a 8. perchez, ott kezdődik a High Tech Suliról és az alkotó pedagógiáról szóló beszélgetés:


A mai szülők és nevelők korosztályába tartozók számára megoldandó probléma, hogy nincs megélt élményük gyerekként a digitális világról, de digitális világban nevelődő csemetéket kell vezetniük ezen az úton.
Itt megoldást az jelenthet, ha részt veszünk a gyermekünk, tanítványunk digitális életében, bevonódunk, érdeklődéssel fordulunk ez irányba és közös felfedezésként éljük meg velük az ottani tudásokat.

alkoto_pedagogia.jpgA képen Polgár Bettina Kitti matematika tanár látható, a műsorban említett hévízgyörki "High Tech Suliból"

Merthogy a micro:bit-ek, 3D nyomtatók, robotok, mikrokontrollerek és egyéb csodálatos eszközök és módszerek mind azt teszik lehetővé, hogy a gyermekek, fiatalok - és mi magunk is - tanuljunk, ezáltal jobban alkalmazkodjuk a XXI. századi követelményyekhez.

Gyakorló szülőként én ezt úgy vettem észre, hogy ahány dolgot megismerünk, felfedezünk, az mindig egy újabb ajtót nyit egy újabb különleges világra, ahol akár varázslatosnak is tűnő dolgok várnak ránk. Ilyenek a kiterjesztett valóság applikációk, a virtuális világok és a mindezekbe való aktív beavatkozási, alkodási lehetőségek.
Hogy mindez még olyan készségek, képességek kifejlesztését is magával hozza, mint a csapatjátékosság, a kooperativitás, a hatékony kommunikáció vagy az algoritmikus gondolkodás - mindez már hab a tortán.
Vagy cseresznye a tortahabon :)

(Fülöp Hajnalka)

Elindultunk a Clubhouse-on! Gyertek, korai használók!

Az első műsorunk vendége egy marskutató hölgy volt

Március 9-én számoltunk be a Clubhouse felpezsdüléséről, és két héttel később már mi magunk is jelentkeztünk ezen az új közösségi platformon élő adással. Ez gyors indulás volt!

Érthetően, hiszen a PosztmodeM műsor elevenjébe vág, hogy ilyen csatornán jelen legyen, akkor is, ha jelenleg csak iPhone és iPad készülékekkel elérhető ez a "virtuális hangszínpad". A Clubhouse pörög felfelé, és egyre népszerűbb, több mint kétmillió felhasználója van már.

Idézzük fel: ebben a műsorban mutattuk be a Clubhouse-t, tekerj 1 perc 18-hoz:

Március 23-án este már össze is hoztuk az első élő adásunkat a Clubhouse-on (azon belül az Alibi hotel nevű klubházban található PosztmodeM szobában), mégpedig az egy hónappal korábbi "űrtech"-műsorunk szakértő vendégével, a bájos és felkészült Pál Bernadett marskutatóval. Éreztük a Mars-leszállás utáni műsorban is, hogy Berni ügyesen nyilatkozik a műsorban, valószínűleg sok érdekeset mond majd el egy egyórás Clubhouse műsorban is... És tényleg!

Felvettük ezt az első műsorunkat és elérhetővé tettük. Íme:

Ráadásul kapásból egy technikai érdekességgel indultunk, hiszen vendégünket - mivel Android telefonja van  - úgy kapcsoltuk be a Clubhouse élő adásba, hogy az Skype-vonalát összekötöttük egy iPhone készülékkel. A másik technikai érdekesség, hogy rögzítettük is saját technikánkkal a beszélgetést (ez a lehetőség nem áll rendelkezésre a Clubhouse szolgáltatásban) - annak érdekében, hogy a szó ne szálljon el, hanem itt a neten megmaradjon.

Az űrtech műsorunk, amiben Pál Bernadett először vendégeskedett nálunk, itt található:

A tervünk az, hogy rövidesen folytatjuk a PosztmodeM szoba műsorát: legközelebb március 30-án, kedden 20 órától vendégünk lesz Horváth Ádám, a digitális oktatás és az alkotó pedagógia szakértője (mindezt úgy, hogy aznap vesszük fel a témakörről szóló látható rádiós műsorunkat is).

Ráadásul március 26-án pénteken már az Alibi hotel egy másik szobája is megnyílt: az ITBN szobában beszélgettünk "Képhamisítás, virtuális celebek - bedőlünk-e neki?" címmel a CG és a deepfake társadalmi hatásairól, kérdéseiről Horváth Evelin Linával, a Corvinus Egyetem Szociológia és Kommunikációtudomány doktori iskolának hallgatójával és Mezriczky Marcellel, aki deepfake kutató, a Kommunikáció és Médiatudomány szak mesterszakos hallgatója.

(Szilágyi Árpád)

Ps:
Ha tetszik, amit csinálunk, akkor gyere és iratkozz fel a YouTube csatornánkra, itt: 
https://www.youtube.com/PosztmodeM 

A Naprendszer legfantasztikusabb robotjai

A maga két és fél milliárd dolláros árával minden idők egyik legdrágább tudományos műszeregyüttesét üdvözölhetjük a Marson nemrég landolt Perseverance-ben, amely sok szempontból világelső. Például ez az első rover, amely egy mini helikoptert (Ingenuity) is magával vitt. A repülő eszközt a napokban tesztelik a Jet Propulsion Laboratory szakemberei, ezúttal már élesben.

De Percy magában is rekorder: most először láthattunk videófelvételt a leszállásról, most először hallhattuk bolygószomszédunk ritka légkörének hangjait, és először láthattunk valódi színes felvételeket egy másik égitestről - ezeket mutattuk be adásunkban.

Az alábbi videóban 30 perc 6-nál mutatjuk meg a két robotot, Percyt és ALPHRED2-t - kattints és tekerj oda :)

Ám a Földön mindeközben újabb, és talán még fantasztikusabb robotok készülnek a jövő kihívásaira. Bízvást állíthatjuk, hogy a legszokatlanabb formájú és funkciójú gépek a Kaliforniai Egyetem (UCLA) Robot Mechanikai Laborjában (RoMeLa) készülnek egy istenáldotta tehetség, dr. Dennis Hong mérnök professzor vezetésével, akit a Washington Post nemrég nemes egyszerűséggel csak a robotgyártás Leonardo da Vincijének nevezett.

Műsorunkban bemutattunk egy igazán különleges példányt, Alphred2-t, amely minden eddigi mozgásformánál különösebb módon közlekedik, négy végtaggal, amelyek a járáson és ugráson kívül még egy sor egyéb funkcióra is alkalmasak, ezeket mutattuk be Kütyü Híradó rovatunkban. (Ha magára a professzorra is kíváncsiak, akkor megsúgjuk, hogy ő harmadik az igencsak meglepő, robotja után békaügetésben ugráló alkotócsapatban. �)

(Betyár)

Indul a „házi” kvantumszámítógépek kora

Tegyük egy kicsit megfoghatóbbá a kvantumszámítógépek témáját! Először is: a lézerfény, az elektronmikroszkóp, a félvezetők (tehát lényegében minden jelenlegi elektronikai eszközünk) annak köszönheti a létét, hogy a modern technológia átültette a gyakorlatba a kvantumfizika felismeréseit. Ebbe a sorba illeszkedik a kvantumszámítógépek jelenlegi „tobzódása”.

Az alábbi műsorunkban 14 perc 26-tól beszélgetünk a SpinQ Gemini nevű új, "házi" kvantumszámítógépről:

Ez a tényleg forradalminak nevezhető időszak egy évtizeden belül dollármilliárdos ipari szegmenssé válhat az újabb elemzések szerint. Ahogyan a távközlés vagy az eddigi számítástechnika átszőtte az életünk minden területét, pontosan úgy hódítja majd meg a kvantumszámítástechnika és -kommunikáció is a gazdasági folyamatokat, a kiberbiztonsági és hadiipari területet, az energetikát, sőt, az egészségügyi szolgáltatásokat és más szolgáltató szektorokat is.

Gyorsak a mai számítógépeink is, de bizonyos feladatokat mégsem tudnak elég gyorsan megoldani. Ezért kellenek a kvantumszámítógépek, és ezért zajlik őrült verseny a jól használható, valódi kvantumkomputer megalkotásáért. Ráadásul a működés gyakorlati alapelve sem olyan egyértelmű még, mint a hagyományos számítástechnikában. Ezért az alapkutatástól a gyártásig a teljes kutatás-fejlesztési folyamat alakul még a kvantumszámítógépek fejlődésének jelen szakaszában.

Eközben tudunk már szolgáltatásként elérhetővé tett kvantumszámítástechnikai erőforrásról is. A kanadai D-Wave nevű cég tavaly októberben közölte, hogy elérhetővé tette cégek és szervezetek számára az új, Advantage névre keresztelt kvantumszámítógépét. A masina 5000 qubitet képes kezelni. A kanadai szolgáltató ráadásul a nyilvánosság elé tárt olyan „kézzelfogható” eredményeket is, amelyeket a partnerei értek el az Advantage bérlése során: egy élelmiszerkereskedelmi cég például az üzleti működését optimalizálta, az egyik nagy német autógyártó jobb autófestési rendszert dolgozott ki az Advantage géppel, egy másik szervezet pedig új fehérjéket dolgozott ki.

És most jön a „házi” kvantumszámítógépek kora! Kettő darab qubitet tud kezelni a SpinQ Gemini nevű kínai kvantumszámítógép, ami már 50 ezer dollár körüli áron, azaz az eddigi kvantumszámítógépekhez képest rendkívül olcsón elérhető (az előbb említett Advantage ára 10 millió dollár). A gép képességei leginkább arra jogosítják fel, hogy demonstrálja a kvantumszámítástechnika megoldásait, például oktatási intézményekben. A működést a nukleáris mágneses rezonancián (NMR) alapelve biztosítja. A leegyszerűsített megközelítés ellenére a SpinQ számítógépével gyorsabban lehet keresni az adatbázisokban.

A saját számítógép ígérete: 40 éves a ZX81

A csodálatos '80-as évek egyik legjobb fejezete az a sikersztori sorozat, ami a számítógép (lásd még: mikroszámítógép, házi számítógép, iskolai számítógép) tömeges elterjedését jellemezte az évtized elejétől kezdődően. Egyre több családnál jelent meg a lakásban valamilyen számítógép. E sorok szerzője az ország keleti felében, tinédzser korában sokáig csak remélhette, hogy egyszer majd lesz neki is saját számítógépe (lett is, a rendszerváltás után évekkel...), de azért itt-ott találkozhatott a kora '80-as évek mikroszámítógépeivel is. Jellemző a korszakra, hogy a városkánk egyik mezőgazdasági termelőszövetkezete hirdetett meg Basic-tanfolyamot (fiatalabbak kedvéért: a Basic egy magasszintű programozási nyelv, ami éppen azt jelenti, hogy nagyon egyszerű a programozás alap fogásait elsajátítani, megalapozni általa), amely tanfolyam legnépszerűbb része persze az volt, amikor a Commodore 64-esen előkerültek a jópofa játékprogramok... De nem sokkal később az általános iskolában is feltűnt az egyik magyar házi számítógép, a TV Computer, illetve ezt megelőzően - már nem igazán emlékszem, hogyan - egyszer pár napig kölcsönben volt nálunk, otthon egy Sinclair ZX81-es számítógép...

Legutóbbi műsorunkban, Képes Gábor digitális muzeológussal idéztük fel a tenyérnyi gép emlékét. 20 perc 57-nél kezdődik a ZX81-ről szóló rész:

A kicsike gép delejes hatású volt. A fekete-fehér tévénkhez is hozzá lehetett kapcsolni (magának a ZX81-nek sem voltak színei, tehát a fekete-fehér pont ugyanazt jelenítette meg, mint egy színes tévé), és már indult is a nagy kaland: saját programot írni, ami a képernyőn jelenik meg - ez addig egy teljesen ismeretlen élmény volt! De több kellett! Mire lehetne használni ezt az 1 kilobájt memóriával ellátott kis gépet még?... Bár a ZX81 nem jeleskedett nagyon a hihetetlen grafikai képességekkel (a képernyőn mindössze 64x48 pixelt volt képes megjeleníteni), de mégis pontosan ez, a grafikai lehetőségek kezdtek el izgatni. Így ötlött fel, hogy készítek egy Magyarország térképet (de legalább ország körvonalat) a képernyőre: a húgommal kifejlesztettük a szkennelés korabeli, manuális változatát, mégpedig milliméter papír átlyukasztásával, ami segített a képpontok koordinátáinak meghatározásában. Pár órányi ügyeskedés után a projekt sikeres volt, a tévé képernyőjén sikerült megrajzolni Magyarország körvonalait... mindez 11-12 évesen, segítség nélkül szép munka volt...

Boldog születésnapot, Sinclair ZX81! 

Miért sikeres a Clubhouse?

Azért a tömegkommunikáció világa időnként képes meglepetéseket okozni. Évtizedek óta sulykolják a tévések, hogy csak a televízió az igazán tömeges média – ennek ellenére a rádió töretlenül népszerű platform Magyarországon is. Sőt, tizensok év után idehaza is érzékelhető valami igényféleség a rádiós tartalomszolgáltatásra hasonlító podcast világban is – bár ez a terület a nyugati világban, főleg Amerikában már jóval korábban népszerűvé vált és termőre fordult.

(Érdekes lesz tőlünk olvasni erről, akik évekkel ezelőtt elindultunk a látható rádió irányába, amiről most is leírjuk, hogy a látható rádió nem a tévével egyenlő, mert a látható rádióban a hang az elsődleges és a kép csak kiegészítő, a tévében pedig pont fordítva van. Szóval az, hogy mi látható rádiót csinálunk, pont azt húzza alá, hogy továbbra is hiszünk a rádiózásban, abban, hogy a tartalmat elsősorban hangban juttassuk el a közönséghez.)

cover_clubhouse.jpg

A Clubhouse nevű applikáció tehát a mostani apropó, amiért erről a témáról érdemes gondolkodni. A szolgáltatás létezése, sőt, pár hete megfigyelhető „berobbanása” azt mutatja, hogy a rádióhallgatáshoz hasonló élethelyzet a XXI. században is népszerű, illetve életképes. A Clubhouse-t elindították már majdnem egy éve, de valójában csak 2021 elején ugrott meg a felhasználók száma, mégpedig akkor, amikor Elon Musk, a szinte már celebszintű vállalkozó-sztár (Tesla, Space-X stb.) elfogadta a meghívást, hogy részt vegyen egy Clubhouse beszélgetésben, a közönség pedig nem csak hallgatja élőben, de még akár hozzá is szólhat, vagy kérdezhet a vendégtől. Később Bill Gates is elvállalt egy beszélgetést, aminek az elején persze megkapta a kérdést, hogy ha a Clubhouse-t csak iOS rendszerrel (tehát iPhone-nal vagy iPad-del) lehet használni, akkor Bill Gates, a Windows-világ atyja is egy Apple telefonnal rendelkezik? (Elmondta, hogy Android készüléket használ, de a beszélgetést természetesen megoldották egy iPhone-nel…) Szóval nincs kétségem, hogy a közönség számára ismert személyek meghívása a Clubhouse népszerűségének egyik titka.

Persze a kétmillió felhasználó akkor is elég nagy tömeg, ha néhány hónap alatt gyűlt össze, több vállalkozó már látja is a rendszerben a közeljövő új Facebookját, mivel közösségi szolgáltatás ez is: a Clubhouse név is azt mutatja, hogy tematikus klubházakat lehet szervezni, amikhez pont úgy lehet csatlakozni, mint a Facebook-on egy csoporthoz vagy oldalhoz, a klubházakon belül pedig szobákat indíthatnak a szerepelni vágyó beszélők. A szoba elnevezés egy kicsit megtévesztő, mert a klubházban létrehozott szobák csak addig léteznek, amíg a beszélgetés tart, utána eltűnnek a semmibe. (Valójában a virtuális szoba itt virtuális beszélgetést jelent, és csak azért érdemes a szoba analógiát használni, hogy el tudjuk képzelni. A beszélgetéshez lehet csatlakozni, de ott is lehet hagyni, pont úgy, ahogy egy szobába bemehetünk és onnan kijöhetünk.)

A Clubhouse „műsorszolgáltatása” nem folyamatos és – legalábbis egyelőre – nem is figyelnek arra, hogy egy-egy beszélgetés ne ütközzön a másikkal időben, ez a jellemző tehát megkülönbözteti a rádiós műsorszolgáltatástól. Adódik, hogy a szakmai konferenciák is jó analógiaként szolgálnak, de rá kell jöjjünk, hogy egy konferencia „műsorrendje” is közelebb van a rádiós tartalomszolgáltatás szerkezetéhez, mivel az előadások és pódiumbeszélgetések egymás után, lineárisan következnek. Ráadásul egy Clubhouse szobát (beszélgetést) bármely felhasználó elindíthat, ebben a tekintetben tehát leginkább a podcast megoldás juthat eszünkbe, mivel régóta bárki indíthat podcastot – függetlenül attól, hogy megvan-e hozzá az ötlete, a felkészültsége vagy a technikai háttere.
A Clubhouse beszélgetéshez semmi más nem kell, csak belépni a szolgáltatásba és egy jó headset-tel, meg az iPhone felületével kiválóan moderálni lehet egy szobát.

A többmilliós közönség jelenleg tehát iPhone-felhasználókból áll. Elindult persze a hackelés is, és létrehoztak egy olyan külső alkalmazást, amivel Android telefonnal is hozzáférhetővé vált a Clubhouse, de a szolgáltatás vezetői hamar letiltották a lehetőséget. Egyébként a Clubhouse saját leírásában olvasható, hogy dolgoznak azon is, hogy kinyissák a platformot a szélesebb közönség előtt, és ez ebben az esetben nyilvánvalóban az Android applikáció elkészítését és közzétételét jelenti előbb-utóbb.

A jelen az, hogy egyre több tematikus klubház, azon belül szoba indul a Clubhouse-ban, jelenleg már a magyar felhasználóknak is van egy találkozóhelye a rendszerben (pár napja nyílt meg a lehetőség).

A legutóbbi műsorunk elején Keleti Arthur mutatta be a szolgáltatást hangban és képben is, az alábbi videónkban kb. 1 perc 19-nél indul a bemutató:

süti beállítások módosítása